Szellemváros Törökbálinton

Perre ment a TóPark: a törökbálinti tó körül tervezett, egy éve félbehagyott ingatlanberuházás gazdája a bíróságon kényszerítené szerződése betartására finanszírozó bankjukat. A tét negyvenmilliárd forint.

Forrás: Népszabadság, Kapitány Szabó Attila, 2012. január 23.

Ha Bruce Willis Magyarországon forgatná legújabb világvége filmjét, helyszínt már nem kell keresnie.

A törökbálinti TóPark beruházás területén minden együtt van a „háromdés” produkcióhoz. A Bécs felől vonattal, vagy az M1-es autópályán gépkocsival Budapest határába érkezők legalábbis olyat láthatnak, ami a harmadik világ háborús övezeteit idézi: vak ablakaikkal a semmibe meredő üres, négyemeletes épületek, pusztába vezető sztrádalehajtók, kisebb-nagyobb törmelékkupacok tíz hektáron. Város az Armageddon után. Ami néhány évig feltehetőleg még állni fog. Aztán a félbehagyott városközpont valahogy felépül, vagy a mintegy 24 milliárd forintból felhúzott meztelen épületvázakat már Hollywood sem mentheti meg az enyészettől.

A TóPark fejlesztője mindenesetre „drágán adja az életét”, és nem bízza a véletlenre összességében 180 hektáron megálmodott, 10-15 év alatt 300-500 milliárd forintból tető alá hozható beruházása sorsát. A Walker and Williams Investment Group Hungary Zrt. tavaly ősszel beperelte a fejlesztés első ütemének 138 millió eurós, hozzávetőleg negyvenmilliárd forintos finanszírozására még 2006-ban leszerződött Eurohypo Bankot. Méghozzá azért, mert az akkor a német Commerzbank érdekeltségének számító pénzintézet 2010 őszén felfüggesztette a hozzá beérkezett számlák kifizetését. Vízben hagyva ezzel az ingatlanfejlesztőt, aki két hónappal később, november 4-én az építkezés leállítására kényszerült, és azóta is hiába tárgyal, nem találja a forrást alvállalkozói utolsó számláinak kiegyenlítésére.

A WWIG-nél az Eurohypo elleni per hírét lapunknak nem kommentálták. Csupán annyit mondtak: amíg van remény megállapodni a hitelező pénzintézettel, a beruházás és a pénzükre váró alvállalkozók érdekében, felelőtlenség lenne a sajtóban üzengetni. De az ingatlanfejlesztőnél udvariasan, mégis határozottan ajánlották azt is: a törökbálinti tó partján megnyitott másfél kilométeres, napelemes kandeláberekkel megvilágított sétány végénél közelebb ne menjünk a félbehagyott építkezéshez. A terület veszélyes lehet!

A lezárt sorompóknál „leskelődés” közben ugyan nem derül ki, mégis úgy tudjuk: az Eurohypo mintegy egymilliárd forintnyi leigazolt számla kifizetését mulasztotta el. Ez azonban távolról sem minden. A WWIG-vel kötött szerződés teljesítéséhez a pénzintézetnek még mintegy 58 millió eurót, úgy 17 milliárd forintot kellene beforgatnia Törökbálint új városrészének megépítésébe. Kétséges azonban, hogy ezt valaha megteszi-e – a bank ugyanis már nincs jelen hazánkban.

Az Eurohypo magyar hálózatát 2010 januárjában számolta fel, így nemcsak pénzt nehéz szerezni kasszájából, de arra sem könnyű megtalálni a választ: a pénzintézet valójában miért is adta fel az általa is nagyra értékelt ingatlanfejlesztés pénzelését Budapest nyugati kapujában. A nemzetközi sajtóban napvilágot látott hírek alapján mégis valószínű, hogy a TóPark finanszírozója anyabankja érdekében fújt visszavonulót. A német Commerzbank ugyanis egyike azoknak a bankoknak, amelyek a gazdasági válság 2008-as kirobbanása után hazájukban állami segítségre szorultak. Ennek az állami tőkeinjekciónak az ára pedig a finanszírozott projektek alapos megrostálása volt. A profiltisztítás után a TóPark beruházásának nem jutott hely a banknál.

Ami még a korábban vadregényes tavuk környékének feldúlása ellen tiltakozó horgászok szerint sem éppen a legjobb megoldás. A TóPark fejlesztése ugyanis már túljutott azon a ponton, amikor következmények nélkül vissza lehet vonulni belőle. Nehéz lenne pontosan megmondani pontosan mennyivel. De a területen érdekelt cégeknél állítják: a városrész a 2010 novemberi leálláskor már megközelítette a hatvanszázalékos készültségi szintet. Ami az elmúlt egy év állagromlása miatt valamelyest biztosan csökkent. Erre utal, hogy az autópálya forgalmának zajában pontyot fogni próbálók többször is láthatták, amikor a viharos szélben gipszkarton táblák, vagy éppen hőszigetelő anyagok darabjai repültek ki az üres ablakkereteken.

A hívatlan vendégek látogatását mindenfelé őrök igyekeznek megakadályozni. Azt mesélik: a TóPark pusztulásához az elemek mellett az emberek is hozzájárultak. A színesfémgyűjtők már az építkezés leállítása utáni napokban megjelentek a kapukban. Őket követték a szállást kereső hajléktalanok. Megtalálásukat pedig csak nehezítette, hogy a 220 ezer négyzetméteres területen felszerelt webkamerákat már az első hetekben leszerelték és ellopták. De állítólag vannak, akik vadásznak is az épületek tövében: az itt honos nyulak befogására felszerelt hurkokba lépten-nyomon bele lehet akadni. A következő lépés talán a betévedő őzek kilövése lesz.

Aki mégis szeretne bejutni a törökbálinti kísértetvárosba, szervezett csoportokhoz csapódva, inkognitóban megteheti. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói például már tanulmányozták, mit lehet építeni 100 ezer köbméter betonból. De a rendezvényekre ellátogatók végigsétálhattak a 350 méter hosszon megépült Párizsi utcán, és megnézhették hol kaptak volna helyet a terület 14 irodaépületének földszintjén a kávézók, boltok. Az élelmesebbek pedig akár a föld alatt két szintet elfoglaló hatalmas parkolók sötétjébe, vagy a soha be nem indult önálló gázerőmű helyiségeibe is bevilágíthattak mobiltelefonjukkal.

A sorompó mögül azonban mindebből csak a lassan, de biztosan málladozó szürke betonfalak látszanak. Na meg az, hogy az ingatlanberuházó épített utakat, kitakaríttatta a tó partját és elszállíttatta a szemetet. A korábban itt terjeszkedő bodzás helyén pedig állítólag háromezer növény telepítésével, park kialakításába fogtak.

Hogy az evezőspályát, sétányt magában foglaló pihenőövezetből, és az egész TóPark fejlesztésből végül lesz-e valami, elsősorban azon múlik, kinek a javára ítél majd a bíróság a WWIG által kezdeményezett perben. Gyors döntésre azonban nem lehet számítani. Ha a hír igaz, még az első tárgyalás időpontját sem tűzték ki. Ennek ellenére a magyarországi beruházásról már a tengeren túl is hallottak.

A WWIG-nél legalábbis a hírek szerint, egymás után két nagy filmstúdió munkatársai is megfordultak. Elsőként a Paramount Pictures mérte fel a TóPark területét. Brad Pitt zombifilmje, a World War Z forgatási helyszínéül azonban végül a kőbányai konzervgyárat választották. Aztán Törökbálinton jártak a 20th Century Fox szakemberei is. Ők Bruce Willis és a Die Hard 5 számára keresték a megfelelő környezetet. Azt mesélik, még az is felmerült, hogy az autós üldözésekhez a filmesek leaszfaltozzák a TóPark M1-es autópálya felett átvezető, félbehagyott felüljáróit.

Mindez azonban a törökbálinti fejlesztés befejezéséhez kevés. Ha nem folytatják, a TóPark területéről idővel az őrök is eltűnnek, Budapest kapujában pedig évtizedekig omladozó romok fogadják majd az utazót.